S.M. Matrose - Harmat Lajos naplója

Márczius harmadikán sok máltai közönség jött a hajónkat megtekinteni, angol katonákkal vegyesen. Ekkor volt az angol hadikikötő-parancsnok, mely viczeadmirál [altengernagy] rangban van; a hajónkon meghívták az angol matrózok nevében a mi matrózainkat egy mulatságra, mely márczius 4-én volt és én ezen a napon jelenleg szolgálatban voltam és evégett nem vehettem részt az angol matrózokkal való mulatságban.

13 óra után, mikor már a legénység javában fogyasztotta jó étvággyal a rizsa levest és gulyáskonzervét, melyet a legénység össze szokott keverni a levesvel, mely úgy néz ki, mikor összekeveri, mint a moslék, de nálunk otthon Magyarországban még a mosléknak is szép színe van, mint amit a legénység oly jó étvággyal fogyaszt el. Ekkor midőn a legénység a moslék ízű és színű eledelét javában ette, akkor ment el hajónkról az ellentengernagy, melynek a távozásánál 17 üdvözlő lövést lőttek.

Február 29-én reggel nyolc órakor felszedtük teodoi tenger fenekéről horgonyunkat és utunkat Málta városának vettük, de csak este hat órakor, mert 6 óráig a 24cm-es toronyágyúval végeztünk lövőgyakorlatot.

Raguzából 25-én reggel nyolc órakor szaladtunk ki egész Teodoig [ma: Tivat] mely az osztrák birodalom határán van, mely a haditengerészetünknek szénállomása. Teodoig szép napos időnk volt, csendes sima tenger, melyet éppen csak a hajóink bántalmazták meg a szép simaságát.

A déli Adrián található Cattarói-öböl, azaz a mai Kotori-öböl fjordszerű öbölrendszere volt a flotta legdélebbi kikötője, mely a napló ideje alatt azonban csak részlegesen volt kiépítve. Jelentősége a világháború alatt megnőtt, a támaszpontot jobban felszerelték. Pólához hasonlóan egy erődrendszer védte, bár ez erejében jócskán elmaradt a fő hadikikötő védrendszerétől, ám ugyanúgy ma is bejárható.

Bár az öböl nevét a város adta, a tényleges hadikikötő nem Cattaro városában kapott helyet, hanem a külső öbölrészekben, mert előbbi a később ellenségessé vált Montenegróhoz túl közel volt, a Lovcsenen, a határon felállított montenegrói ütegek könnyedén elérhették.

A Cattarói-öbölre kell gondolni akkor is, amikor az írások Kumbort (a tengeri repülők támaszpontja), Teodot vagy Castelnuovot (a nagyobb egységek horgonyzóhelye) emlegetik: mindegyik a Cattarói-öbölben található, bár nem a Cattarói-öbölrészben.

Bővebben az öbölről

1908. évi február hó 20-án (éjjeli) reggel 8 órakor a téli hajóraj „Eh Karl” „Eh Friedrich” és „Eh Ferd. Max” páncélos hadihajók valamint „Uskoke”, „Scharfschütze” torpédóvadászok felszedték a horgonyaikat, megfújva sípját elhagyták fő hadikikötőnket 3 hónapra. Utunk Raguzába volt, mely az istriai partokon fekszik, hová Polából borús időben, erős hullámok között vettük irányunkat Raguzának.

Az Isztrián található Póla, a mai Pula volt a Császári és Királyi Haditengerészet fő támaszpontja, a legjobban kiépített hadikikötő. Védett öblében rengeteg hajónak biztos horgonyzóhelyet adott, míg a tengerészeti Arzenál műhelyeiben és dokkjaiban bármelyik hajót ki tudták javítani, karban tudták tartani. Nem csoda hát, hogy a magyar tengerész tízparancsolatban is szerepel Póla.