S.M. Matrose - Harmat Lajos naplója

Barcelona híres világkereskedelmi város. Délelőtt 10 órakor a hajóra jött az osztráck-magyar konzulátus, melynek szintén 7 üdv. lövést lőttünk. D. e. 11 órától kezdve egész d. u. 5 és fél óráig borzasztó sok nép és katona jött hajónkat megtekinteni. Délután 4 órakor a spanyol admirális jött a hajónkra, mely 6 órakor távozott a hajónkról. Ezt szintén távozáskor 17 üdvlövést kapott megtiszteltetésből. Egész délután sok dolog volt a hajón, előkészület a spanyol király fogadtatására és a hajókivilágításhoz való villanyvezeték felszerelésével. 6 órakor munka befejezés és 6 ½ órakor pedig az olajos krumpli vacsora elfogyasztásához kellett látni, mert a has úgy kívánta. Vacsora után pedig kimentünk mi magyarok az oldalfedélzetre a torony X-hez [talán X. löveghez] és ottan czigarettát szívdokáltunk egy pár jó régi magyar nóta eldalolása mellett egész nyolcig. 8 órakor a kürtös sorakozót fújt, felolvasták a holnapi napra a szolgálatot és azután mindenki vette az ő kedves feleségét, azaz a függőágyat, melynek 4 évi örök hűséget esküdött és elment aludni, de ahelyett, hogy lefeküdtem volna, inkább 9 óráig beírtam a kis naplómba a mai történeteket a hajón.

6-án reggel 8 óra után elől és hátul a boétól [bójától] elkötöttük a hajó lánczát a szerena [sziréna] sípok és a hajó duda 3szor megszólalt, hogy készen vagyunk indulásra. Hajóink csavarjai elkezdtek forogni és szép lassú menettel a gyönyörű nyári nap és a sima csendes tengernek nekiindult és 16 angol hadihajó mellett mentünk el, hol a legénység, éppen úgy mint nálunk, búcsú sorakozásban állt, mindegyik sapkáját a kezében tartva, minden hajó előtt elkiabáltuk háromszor tengerész módra sapkánkat felfelé emelve: hurrá!

5-én délután szabadságon voltam és megtekintettem egész Málta városát és annak nevezetességeit; nevezetes dolgai Málta városának Strada Sante Lucia, melyen remek paloták vannak. Az angol királyné szobra, a városi múzeum, melyben sok régi dolgok láthatók meg az 1600-as évekből, és a máltai vitézek kápolna-sírja, melyben az ember a máltai vitézek csontvázát látja. Azonkívül még Málta szigeten lévő helységek közül remek a városi népkert, városi gőzmozdonyú vasút pályája, és a n. v. é nem tanácsos (?). Este, mikor a hajóra jöttem, a mi tisztjeink tartottak dinnét az angol tisztek és Málta város integelenczijának nagy része jelen volt, mely lakoma egész éjjel 3-ig tartott.

Márczius harmadikán sok máltai közönség jött a hajónkat megtekinteni, angol katonákkal vegyesen. Ekkor volt az angol hadikikötő-parancsnok, mely viczeadmirál [altengernagy] rangban van; a hajónkon meghívták az angol matrózok nevében a mi matrózainkat egy mulatságra, mely márczius 4-én volt és én ezen a napon jelenleg szolgálatban voltam és evégett nem vehettem részt az angol matrózokkal való mulatságban.

13 óra után, mikor már a legénység javában fogyasztotta jó étvággyal a rizsa levest és gulyáskonzervét, melyet a legénység össze szokott keverni a levesvel, mely úgy néz ki, mikor összekeveri, mint a moslék, de nálunk otthon Magyarországban még a mosléknak is szép színe van, mint amit a legénység oly jó étvággyal fogyaszt el. Ekkor midőn a legénység a moslék ízű és színű eledelét javában ette, akkor ment el hajónkról az ellentengernagy, melynek a távozásánál 17 üdvözlő lövést lőttek.

Máltába márczius hó 2-án reggel 9 órakor értünk, hol már Málta előtt várt bennünket 6 angol torpedónaszád, melyről két angol tiszt jött fel a hajónkra és bevezettek bennünket Málta városának szűk bejáratán a hadikikötőjükbe.

Február 29-én reggel nyolc órakor felszedtük teodoi tenger fenekéről horgonyunkat és utunkat Málta városának vettük, de csak este hat órakor, mert 6 óráig a 24cm-es toronyágyúval végeztünk lövőgyakorlatot.

Raguzából 25-én reggel nyolc órakor szaladtunk ki egész Teodoig [ma: Tivat] mely az osztrák birodalom határán van, mely a haditengerészetünknek szénállomása. Teodoig szép napos időnk volt, csendes sima tenger, melyet éppen csak a hajóink bántalmazták meg a szép simaságát.

1908. évi február hó 20-án (éjjeli) reggel 8 órakor a téli hajóraj „Eh Karl” „Eh Friedrich” és „Eh Ferd. Max” páncélos hadihajók valamint „Uskoke”, „Scharfschütze” torpédóvadászok felszedték a horgonyaikat, megfújva sípját elhagyták fő hadikikötőnket 3 hónapra. Utunk Raguzába volt, mely az istriai partokon fekszik, hová Polából borús időben, erős hullámok között vettük irányunkat Raguzának.

Harmat Lajos

Utazási napló az 1908. évi külföldi utamról

Megkezdve: 1908. év február 20-án
Befejezve: 1908. év május 2-án
Tulajdonos: Harmat Lajos Tuhrmgeschützmeister I. classe S.M.S. „Erzherzog Karl”. No 166

A szerzőről külön lap szól (fényképekkel!)

Képek a naplóról:

A szöveget nem betűhűen, hanem az olvashatóságot és érthetőséget nagyon rontó helyesírási hibákat, írásjelezési hiányosságokat javítva jegyeztem le. Az egyéb, a szöveg stílusához tartozó helytelenségeken, sajátosságokon nem változtattam.

Ahol valami olvashatatlan volt, zárójelbe tett kérdőjellel (?) jeleztem, a szöveg megértését segítő rövid megjegyzéseket szögletes zárójelek közé [] írtam, hosszabb jegyzetek külön lapokon kaptak helyet. Ez utóbbiakra link a szövegben szerepel.

Magyarok és a tenger? Magyar haditengerész? Igen, és ez egyáltalán nem egy különlegesség. Az Osztrák-Magyar Monarchiának volt tengerpartja, és volt haditengerészete. Konkrétan az egész dalmát tengerpart Trieszttől Castel Lastuaig, a mai montenegrói Petrovacig a Monarchia fennhatósága alatt volt, haditengerészetünk pedig a legnagyobbak közé tartozott. Ennek a haditengerészetnek - melynek K.u.K. Kriegsmarine a becsületes neve - a hajói pedig gyakran vettek részt lobogómutató, nagyhatalmi érdekeket védelmező utakon a világ minden részén, rajtuk sok magyar tengerésszel.

Hősünk, Harmat Lajos lövegmester 1908-ban Földközi-tengeri úton járt hajóján, az SMS Erzherzog Karlon, élményeit pedig napló formájában örökítette meg: ezt tartalmazza ez a blog. Ezt az egyedülálló, különleges kordokumentumot a szerző dédunokája, Hideg István volt szíves rendelkezésemre bocsátani.

Megelevenedik majd itt egy egész kor: lesz mediterrán városnézés, uralkodók fogadása, magyar vonatkozások messzi földön, meg persze igazi tengerészélet minden mennyiségben.

Itt pedig illő a naplót blogban feldolgozó műfajt megteremtő "A magyar Švejk" előtt tisztelegni.